SzakertoNet

Mikor és miért van szükség rendszeres Szennyezőanyag kibocsátás (emisszió) mérések végeztetésére?

Köztudott, hogy az emberi tevékenység terheli a környezetet, bármit teszünk, az kisebb, vagy nagyobb mértékben hatással van a környezetre. Azt a környezeti levegőt, melyet belélegzünk, úgy tudjuk megóvni, hogy csökkentjük, vagy megszüntetjük a légszennyező anyag kibocsátásokat.

Annak érdekében, hogy tudjuk, az egyes kémények, kürtők milyen mértékben okolhatóak a levegő szennyezéséért, meg kell ismernünk, hogy az általuk kibocsátott füstgázzal "mennyi szennyezés jön ki" (mekkora az egyes szennyezőanyagok koncentrációja) az egyes kéményekből, kürtőkből, vagyis időszakonként meg kell mérni ezek légszennyező anyag kibocsátását, amit a szaknyelv emissziónak nevez.

A jogalkotó a fentiekre szabályokat állított fel: a kevésbé szennyező berendezések esetében a mérések gyakorisága általában 5 év (de lehet rövidebb is), a jelentősebb kibocsátók esetében pedig folyamatosan kell mérni az emissziót.


Megbízás adásának menete Szennyezőanyag kibocsátás (emisszió) mérésének elvégzésére a SZAKÉRTŐNET rendszerében

1. Az ajánlatkérő a „Szennyezőanyag kibocsátás levegőbe - Emisszió” címszó alatt található - részletes szakmai tájékoztató után elérhető – online ajánlatkérő űrlap kitöltésével, ajánlatot kérhet a rendszerbe regisztrált, az adott területre akkreditált jogosultsággal rendelkező laboratóriumoktól. Az adatszolgáltatás során megadott adatokat az Adatvédelmi nyilatkozatunk értelmében üzleti titokként kezeljük. (lásd.: http://www.szakertonet.hu/docs?doc_id=8)

2. Minőségbiztosítási szempontból a Szennyezőanyag kibocsátás mérését végző laboratóriumoknak a SZAKÉRTŐNET rendszerében - a jogosultságon túlmenően - jelentős szakmai tapasztalatokkal és referenciákkal kell rendelkezniük. Az egyes szakterületekhez meghatározott felvételi kritériumokat a FELVÉTELI KRITÉRIUMOK menüpontban az ajánlatkérő is megtekintheti.
   Emellett rendszerünk egyedisége, hogy a megbízás teljesítése után a megbízók az elvégzett munkájuk és a megbízás alatt tanúsított szakmai hozzáállásuk alapján szövegesen és számszerűen értékelik a szolgáltatókat, amely értékeléseket a későbbi ajánlatadások során az ajánlatkérők megtekinthetik. Így biztosítjuk az ajánlatkérők számára a lehető legfontosabb információt az adott szolgáltatóról, ez pedig az elvégzett munka minősége. A szolgáltatók, szakértők is értékelik a megbízót, így ha a későbbiekben ismét ajánlatot kér a rendszerünkben, az ajánlatadók láthatják ezeket az értékeléseket.

3. Az ajánlatkérés beküldését követően a laboratóriumoknak 3 naptári nap áll rendelkezésükre, hogy indikatív ajánlataikat megadják. (Indikatív abból a szempontból, hogy az ajánlatát még visszavonhatja, amennyiben a végső szerződésben nem tudnak megállapodni az ajánlatkérővel) Ezen ajánlatadási idő alatt az ajánlatkérő és a laboratóriumok írásban tovább egyeztethetnek az elvégzendő feladatokról. Az ajánlat a vállalási árból, a vállalt teljesítési és fizetési határidőkből, a megbízási szerződéstervezetből, a laboratóriumokról készült korábbi értékelésekből és rövid szakmai ismertetőből áll.

4. Az ajánlatadási határidő elteltével a SZAKÉRTŐNET egy összefoglaló táblázat formájában kiküldi az ajánlatkérőnek a laboratóriumok indikatív ajánlatait. Az ajánlatkérő 3 naptári napon belül feltételesen választhat a kapott indikatív ajánlatok közül. (Feltételes abból a szempontból, hogy ajánlatkérő is visszaléphet, amennyiben nem tudnak a laboratóriummal megállapodni a megbízási szerződés összes pontjában) Ez az idő természetesen lerövidíthető, amennyiben az ajánlatkérő rövidebb időn belül választ. Miután az ajánlatkérő elfogad egy ajánlatot, a rendszer kiküldi a - most már - megbízónak és megbízottnak egymás adatait.

5. Innentől számítva a feleknek 7 naptári nap áll rendelkezésükre, hogy a megbízási szerződés összes pontjában megállapodjanak. Ezek az egyeztetések közvetlenül a felek között, a SZAKÉRTŐNET-től függetlenül folynak. Amennyiben a feleknek sikerül a megbízási szerződésben megállapodniuk, megbízó és megbízott a SZAKÉRTŐNET rendszerében megerősíti ajánlatát, illetve ajánlat elfogadását, és a megbízás tárgyát képező munka elkezdődhet. Abban az esetben, ha a megszabott határidőn belül egyik fél sem nyilatkozik a másik elutasításáról, a rendszer automatikusan a közöttük kötendő megbízási szerződés létrejöttét feltételezi.

6. A megbízott laboratórium előzetes egyeztetés alapján helyszíni szemle keretében elvégzi a mintavételt.

7. Ezt követően a vett minták laboratóriumi feldolgozásra kerülnek.

8. A vizsgálati eredmények és az értékelés a megrendelő által kért példányszámban postázásra kerülnek a szerződésben meghatározott határidőig. (Külön kérésre fax-on, e-mailen is.)
    

Az ajánlatkérési/adási folyamat részletesebb ismertetőjét az ÁFF 3. pontjában tekinthetik meg.


Szakmai háttér információk

• Mit értünk akkreditált mérés alatt?
  Mondják sokan, mérni mindenki tud, minek bonyolítani az üzemeltetők helyzetét egy drága akkreditált vizsgálattal? Azt mondja egy üzem képviselője: elolvasom a szabványokat, vásárolok-, bérelek-, vagy kölcsön kérek egy műszert és pillanatok alatt, olcsón megmérem kéményem szennyezését… Ha ez ilyen egyszerű lenne!
   
• Tudjuk, az ördög a részletekben van, vagyis a fenti módon elvégzett vizsgálat - bármilyen alapos is - nem felel meg az előírásoknak. Azoknak a méréssel foglalkozó cégeknek, akik szabályosan akarnak mérni, önkéntesen vállalniuk kell, hogy betartanak egy-, vagy több nemzetközileg kidolgozott szabályrendszert, s mikor erre felkészültnek érzik magukat, akkor ezt megfelelő szakemberek leellenőrzik és ha minden megfelelő, akkor kapja meg az adott laboratórium a megfelelés elismerését, vagyis az akkreditált státuszt.
   
• Ez tehát egy mérési képesség, melyet az akkreditáció hitelesít (kredit=hitel). Természetesen nem minden akkreditált laboratórium tud mindent megmérni. A laboratóriumoknak két nagy csoportja van: a kalibráló- és a vizsgáló laboratórium. Az emissziós vizsgálatokat a vizsgáló laboratóriumok végzik, mégpedig a szerint, hogy a megszerzett akkreditált státusz vizsgálati területe lefedi-e az adott igényeket.
   
• Ha nem, akkor az adott feladatot több akkreditált laboratórium végzi el. Csak szervezés kérdése, hogy az adott vizsgálatra a megbízó hív meg laboratóriumokat, vagy egy laboratórium kapja a megbízást és ő hív meg a munkához alvállalkozó-, vagy együttműködő laborokat.
   
• Milyen feltételek mellett lehet emissziómérést végezni?
  A 6/2011. (I. 14.) VM rendelet tartalmazza az időszakos emissziómérést végző szervezet kötelezettségeit. Ennek megfelelően emissziómérést csak olyan mérőszervezet végezhet, amely megfelel a fenti rendelet 8. § (1) bekezdésében foglalt minőség-irányítási követelményeknek [rendelkeznie kell a feladatai szerinti akkreditálással, műszereit kalibráltatni kell, körmérésen kell résztvenni] és rendelkezik olyan mérőeszközzel, amely megfelel a rendelet 21. § (2) bekezdésében foglalt típusjóváhagyásnak. Vegyük észre, hogy nem elégséges az akkreditált státusz!
   
• Hogyan tudom ellenőrizni az ajánlkozó laboratóriumot?
  Az akkreditált státusz számos lehetőséget ad a megbízónak a laboratórium megismerésére. Az akkreditálás érvényességét, a vizsgálati területet a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) honlapján bárki ellenőrizheti (www.nat.hu). Aki kíváncsi az adott laboratórium dokumentáció kezelésére, mérőképességére, annak lehetősége van a laboratóriumban megtekinteni a Minőségügyi Kézikönyvet, a műszerek, hiteles anyagminták kalibrációs dokumentumait, a helyszíni összehasonlító mérések jegyzőkönyveit.
   
• Mi az emisszió, koncentráció, kibocsátás?
  A szaknyelvben és a köznyelvben is keverednek a fenti fogalmak, úgyhogy megpróbáljuk megmagyarázni, hogy is kell(ene) érteni- és használni ezeket.
  
  Az „emisszió” szó kibocsátást jelent, ezt a környezetvédelem más területein is használják, de a pénzügy is alkalmazza, mikor pénzt bocsát ki a jegybank. A levegőtisztaság-védelmi területen, korábban egyértelműen az időegység alatti légszennyező anyag kibocsátását jelentette, vagyis az emisszió mértékegysége a kg/ó volt. Sajnos az emisszió szó az utóbbi időben átfogó értelmet kapott és minden levegőt terhelő anyag, vagy energia környezeti levegőbe juttatása „emisszió”-nak minősül. Az előzőek alapján érthető, hogy a levegős szakterületen az emisszió szinonimája a kibocsátás.
  
  Sokkal fontosabb a koncentráció értelmezése, mert a jogszabályok a kibocsátási határértéket is koncentrációban adják meg. A koncentráció mértékegysége a tömeg/térfogat, vagyis egy példával élve, egy kémény egységnyi térfogatú füstgázában mekkora tömegű légszennyező anyag van. A koncentráció mértékegysége többféle lehet, az emissziós területen általában a g/m3, mg/m3, µg/m3, ng/m3 a használatos.
  
  Mivel az „egységnyi térfogatú füstgáz” megfogalmazás pontatlan, ezért a koncentráció érték megadásánál mindig meg kell adni, hogy mekkora nyomáson, mekkora hőmérsékleten értelmezett-, és továbbá azt, hogy száraz-, vagy nedves gázra vonatkozik-e (általában a koncentrációkat száraz, vízmentes gázra adják meg). A kibocsátási határérték előírások tartalmazzák ezen kitételeket, a szokásos értékük 101,325 kPa és 273,16 K. Az akkreditált jegyzőkönyvekben szokásos rövidítés ezen állapotjelzők összességére az „N” betű, vagyis a 101,325 kPa és 273,16 K mellett értelmezett száraz, vízmentes koncentráció, mértékegysége, pl.: mg/Nm3. Természetesen az akkreditált jegyzőkönyvekben illik megadni legalább egy helyen ezen állapotjelzők számértékét is!
   
• Hogy történik az időszakos emissziómérés?
  A megbízó által felkért akkreditált laboratórium előzetes egyeztetés után kivonul az adott telephelyre, felszereli mintavételi eszközeit, mérőműszereit bemelegíti azokat, pontosság- és funkcióellenőrzést végez. Egyezteti a megbízóval a mérés alatti üzemvitel alkalmasságát és megindítja a mérést. A mintavételi időszakok változóak, a legrövidebb 3 x 15 p, vagy 3 ciklus, a leghosszabb az lehet 6-12 óra is.
  
  A mérési folyamat alatt a mérőszemélyzet nem zavarható, a kollegák befolyásolása semmilyen módon nem megengedett! A mérések alatt és után a mért értékekre vonatkozó felvilágosítás-, még informatív tartalommal sem adható. A mintavételek után a megbízó, vagy képviselője írásban átadja a mérés alatti üzemvitelt részletesen tartalmazó dokumentumot a mérésvezetőnek. A mérés végén a mérőszemélyzet leszereli az eszközöket és levonul a helyszínről.

+10 hasznos tanács, amit egy megrendelőnek tudnia kell, mielőtt Szennyezőanag kibocsátás (emisszió) mérés elvégzésére adna megbzást

1. Lehetőség szerint a megrendelő a mérést megelőzően egy helyszíni szemlén - a személyes kapcsolat kialakítása, a még esetlegesen tisztázatlan (anyagi, szakmai) kérdések megbeszélése, valamint a helyszín beazonosítása végett – találkozzon a laboratórium képviselőivel.
    
2. Amennyiben a megrendelő korábban már végeztetett vizsgálatot az érintett laboratóriummal a megrendelőnek, vagy képviselőjének nem feltétlenül fontos találkozni a laboratórium képviselőivel.
    
3. A mérőállások-, mérőhelyek, mérőcsonkok kialakítását ne halasszuk a mérés napjára. Hosszú évek tapasztalata, hogy ilyen esetben a mérőhelyek vagy nem készülnek el teljesen, vagy nem közelíthetők meg biztonságosan, így a mérés a tervezett napon nem végezhető el. Ez minden résztvevőnek kellemetlen és indokolatlan költségtöbbletet okoz.
    
4. A mérés előtt meg kell győződni, hogy a mérőszemélyzet a műszerekkel együtt képes biztonságosan megközelíteni a mérőállásokat. A tető biztonságosan megközelíthető, stabil, járásra alkalmas.
    
5. Bizonyos esetekben mind a mérőkocsinál-, mid a mérőhelyeken szükséges a mérésekhez áramvételezés. Ennek biztosítása a megbízó feladata. Ez általában 230 V; 20A szokott lenni földelt háztartási csatlakozó aljzatokkal. Célszerű ezt olyan áramvételezési pontról biztosítani, melyen nincs u.n. „fi” relé-, ill. nagy üzembiztonságot igénylő technológiai berendezés. Sajnos előfordult, hogy egész üzemrészek maradtak villamos energia nélkül egy mérőkészülék bekapcsolásakor.
    
6. Az üzemvitel ellenőrzésére és naplózására javasoljuk, hogy a megbízó nevezzen ki megfelelő személyt. Mindig kiderül, ha az üzemvitel rögzítése formális, a valóságtól eltérő.
    
7. A megbízónak, vagy képviselőjének laboratórium mérőszemélyzete részére a munka megkezdése előtt munkavédelmi oktatást kell tartani.
    
8. A megbízó képviselője legyen felkészült a mérésből. Ismerje meg a laboratórium által alkalmazni kívánt eljárásokat, szabványokat.
    
9. A megbízó képviselője számítsa ki a várható koncentrációkat és azokat számolja át arra, amit az alkalmazott analizátorok mutatni fognak. Ugyan a laboratórium nem adhat információt a mért értékekről, de az analizátorok kijelzőit rendszerint le lehet olvasni.
    
10. Egyes felügyelőségek adott esetben előírják/elvárják, hogy megfelelő időben értesítést kapjanak az emissziómérésről. Sok esetben előfordult, hogy a felügyelőségek képviselői megjelentek a mérésen és ellenőrizték a laboratórium munkáját.